Beszoktatás
„Az óvodában jaj de jó, Anya!”
Vajon milyen gondolatok fogalmazódnak meg azokban az illatos kis buksikban? Mi bántja, foglalkoztatja őket? Főleg így a nyár végén, mondjuk az óvoda kezdése előtt pár nappal.
„Olyan izgatott vagyok, nemsokára óvodába kezdek majd járni! El sem hiszem, eddig mindig csak itthon voltam, itt játszottam anyával, apával,- meg a tesómmal -, na meg néha a játszótéren az ismerős gyerekekkel. De mostantól lesz egy másik hely is, ahol csupa játék és vidámság lesz. Legalábbis anya azt mondja, az ovi csuda jó hely. Csak azt nem értem, amikor ezt mondja, miért olyan szomorú a szeme, és miért érzem azt rajta, hogy aggódik és legszívesebben maga mellett tartana.
Nagy vagyok én már, egy csomó mindent egyedül is meg tudok csinálni - ezt mondja. És el is hiszem neki, hogy így van. De néha azért elbizonytalanodom, és ilyenkor olyan jó hozzábújni anyához. Ilyenkor mindig megszeretget, és olyan okosakat tud mondani. De most azt érzem rajta, ő van elbizonytalanodva ezzel az egész ovitémával kapcsolatban.
Én viszont nem tudok okosakat mondani neki, sőt ha jobban belegondolok, én is bizonytalan vagyok. Mert mi lesz, ha nem lesznek barátaim, vagy nem fogok tudni mindent úgy megcsinálni, ahogy az Óvó nénik kérik?! Olyan jó lenne belesimulni anya ölébe, egyszerre hallani és érezni is tőle, hogy minden rendben lesz.
A múltkor hallottam, beszélgettek apával és valami olyasmit mondott anya, hogy nem biztos abban, hogy én óvoda érett vagyok már. Nem tudom, ez mit jelent, de olyan furcsán csillogott a szeme, és nem túl biztató energiákat éreztem felőle. Azt hitték, nem hallom őket, mert a másik szobában játszottam, de nyitva volt az ajtó, és én figyeltem. Bár úgy tettem, mintha csak játszottam volna. Így mindig sok mindent megtudok, és a nagymamám úgyis mindig azt mondja, nekem most az a dolgom, hogy megtanuljam, hogy működik a világ.
Hát, ha én olyan okos lennék, mint az anyukám, és szavakba tudnám önteni azt a vihart, amit a fejemben, meg néha a mellkasomban érzek, elmondanám neki, hogy támogasson, szeressen és bízzon bennem. Ne csak szavakkal, de őszintén az érzelmeivel és a gondolataival is.
Hogy most én vagyok az, aki nehéz élethelyzet előtt állok, nekem van szükségem útmutatásra és biztos kézre, segítsen nekem. Legyen ő az erős, a mosolygós és legyen mindig kész arra, hogy meghallgassa, mi bánt engem. Még akkor is, ha az csak apró butaság is az ő szemében.
De azért várom már az ovit!"
Hogy könnyebb legyen az ovikezdés…
* Szoktasd magad a beszoktatáshoz
A gyerek jól veszi az akadályokat, és anyát is sikerült megvigasztalni.
Nem vicc, velem is ez történt az első beszoktatás alkalmával. Talán az első, és legfontosabb dolog, hogy a szülők felkészüljenek lélekben az elszakadásra, arra, hogy mostantól kezdve nem a nap 24 órájában vannak együtt a gyerekkel, rá kell bízni őt másokra, és nem tudnak minden mozdulatáról. Mindig adjunk neki támpontot, hogy mikor fogunk érte menni! Hangsúlyozzuk, hogy biztonságban van, biztosítsuk szeretetünkről, és arról, hogy milyen nagyfiú és nagylány immár, aki óvodás lett.
Ha van rá mód, az első napokban igyekezzünk korábban menni érte, hiszen mindketten idegesebbek leszünk, és neki is sok mesélni valója lehet.
Fogadjuk örömmel, hogy nélkülünk is boldogult az oviban, de ne legyintsünk vagy tereljük el a szót, ha az őt ért kellemetlenségek is szóba kerülnek.
És ami nagyon fontos: az óvoda soha ne legyen összekapcsolva ijesztgetéssel vagy fenyegetéssel semmilyen mondandókban!
A gyerekek rögtön megérzik a szülők szorongását, hiába mondjuk nekik mosolyogva, hogy milyen szuper ez az ovi, a szemünkben látják, mit gondolunk. Amitől pedig még anya is fél, az csak félelmetes lehet.
Ha van rá mód, bízzuk egy kicsit másra a gyereket, hogy szokjuk ezt a helyzetet, de ha végképp nem megy ráhangolódni az elválásra, bízzuk a beszoktatást apára, ő könnyebben megoldja ezt a feladatot.
Durvának tűnik, de valóban az a jó megoldás, hogy a reggeli búcsú után, bármennyire sír a gyerek, és bármennyire megszakad is az ember szíve, határozottan távozunk az oviból. Nem jó többször visszamenni, vigasztalgatni, mert ezzel csak elodázzuk az elválást.
Ne csapjuk be a gyereket, akkor menjünk érte, amikorra ígértük.
* Amikor én ovis voltam
Beszélgessetek az oviról, milyen voltál ovisnak, esetleg előkerülhetnek régi fotók is. A gyerekek nagyon rá tudnak csodálkozni, hogy anya és apa is volt gyerek. Persze csak a szép emlékek kerüljenek elő, a gyerekkori sérelmek, félelmek elmesélésének nincs most itt az ideje.
* Ismerkedés az óvodával és az óvó nénivel
Érdemes elmenni az oviba, megnézni az ovi épületet, az ovi udvarát. Lehetőség van rá, hogy még a szoktatás előtt találkozzunk az óvó nénivel, meséljünk róla kicsit a gyereknek. Tegyünk egy kellemes sétát az óvoda környékén, ismerjük meg az oda vezető utat, és közben sokat beszélgessünk arról, mit jelent ovisnak lenni, mi vár a gyerekre az oviban.
* Napirend, lefekvés
Megkönnyíti az ovikezdést, ha a napirendet kicsit már az ovihoz igazítjuk. Nagyon fontos, hogy a gyerek kialudja magát.
Ha a gyerek nem alszik eleget, akkor az értelmi életkorát jelentősen visszavetheti, ráadásul nagyon nyűgös is, ami még jobban megnehezíti a beszoktatást.
Könyvek, mesék
Beszélgessünk az óvodáról, az óvodai életről! Ebben nagy segítségünkre lehetnek a kis történeteket feldolgozó óvodai mesék.
Janikovszky Éva: Már óvodás vagyok! Szepes Mária: Pöttyös Panni az óvodában
Kormos István: Vackor az óvodában
Bartos Erika: Anna és Peti - Irány az óvoda
Finy Petra: Az ovi-ügy
Hagyjunk időt a beszélgetésre, gyermek kérdéseinek megválaszolására!
Vajon milyen gondolatok fogalmazódnak meg azokban az illatos kis buksikban? Mi bántja, foglalkoztatja őket? Főleg így a nyár végén, mondjuk az óvoda kezdése előtt pár nappal.
„Olyan izgatott vagyok, nemsokára óvodába kezdek majd járni! El sem hiszem, eddig mindig csak itthon voltam, itt játszottam anyával, apával,- meg a tesómmal -, na meg néha a játszótéren az ismerős gyerekekkel. De mostantól lesz egy másik hely is, ahol csupa játék és vidámság lesz. Legalábbis anya azt mondja, az ovi csuda jó hely. Csak azt nem értem, amikor ezt mondja, miért olyan szomorú a szeme, és miért érzem azt rajta, hogy aggódik és legszívesebben maga mellett tartana.
Nagy vagyok én már, egy csomó mindent egyedül is meg tudok csinálni - ezt mondja. És el is hiszem neki, hogy így van. De néha azért elbizonytalanodom, és ilyenkor olyan jó hozzábújni anyához. Ilyenkor mindig megszeretget, és olyan okosakat tud mondani. De most azt érzem rajta, ő van elbizonytalanodva ezzel az egész ovitémával kapcsolatban.
Én viszont nem tudok okosakat mondani neki, sőt ha jobban belegondolok, én is bizonytalan vagyok. Mert mi lesz, ha nem lesznek barátaim, vagy nem fogok tudni mindent úgy megcsinálni, ahogy az Óvó nénik kérik?! Olyan jó lenne belesimulni anya ölébe, egyszerre hallani és érezni is tőle, hogy minden rendben lesz.
A múltkor hallottam, beszélgettek apával és valami olyasmit mondott anya, hogy nem biztos abban, hogy én óvoda érett vagyok már. Nem tudom, ez mit jelent, de olyan furcsán csillogott a szeme, és nem túl biztató energiákat éreztem felőle. Azt hitték, nem hallom őket, mert a másik szobában játszottam, de nyitva volt az ajtó, és én figyeltem. Bár úgy tettem, mintha csak játszottam volna. Így mindig sok mindent megtudok, és a nagymamám úgyis mindig azt mondja, nekem most az a dolgom, hogy megtanuljam, hogy működik a világ.
Hát, ha én olyan okos lennék, mint az anyukám, és szavakba tudnám önteni azt a vihart, amit a fejemben, meg néha a mellkasomban érzek, elmondanám neki, hogy támogasson, szeressen és bízzon bennem. Ne csak szavakkal, de őszintén az érzelmeivel és a gondolataival is.
Hogy most én vagyok az, aki nehéz élethelyzet előtt állok, nekem van szükségem útmutatásra és biztos kézre, segítsen nekem. Legyen ő az erős, a mosolygós és legyen mindig kész arra, hogy meghallgassa, mi bánt engem. Még akkor is, ha az csak apró butaság is az ő szemében.
De azért várom már az ovit!"
Hogy könnyebb legyen az ovikezdés…
* Szoktasd magad a beszoktatáshoz
A gyerek jól veszi az akadályokat, és anyát is sikerült megvigasztalni.
Nem vicc, velem is ez történt az első beszoktatás alkalmával. Talán az első, és legfontosabb dolog, hogy a szülők felkészüljenek lélekben az elszakadásra, arra, hogy mostantól kezdve nem a nap 24 órájában vannak együtt a gyerekkel, rá kell bízni őt másokra, és nem tudnak minden mozdulatáról. Mindig adjunk neki támpontot, hogy mikor fogunk érte menni! Hangsúlyozzuk, hogy biztonságban van, biztosítsuk szeretetünkről, és arról, hogy milyen nagyfiú és nagylány immár, aki óvodás lett.
Ha van rá mód, az első napokban igyekezzünk korábban menni érte, hiszen mindketten idegesebbek leszünk, és neki is sok mesélni valója lehet.
Fogadjuk örömmel, hogy nélkülünk is boldogult az oviban, de ne legyintsünk vagy tereljük el a szót, ha az őt ért kellemetlenségek is szóba kerülnek.
És ami nagyon fontos: az óvoda soha ne legyen összekapcsolva ijesztgetéssel vagy fenyegetéssel semmilyen mondandókban!
A gyerekek rögtön megérzik a szülők szorongását, hiába mondjuk nekik mosolyogva, hogy milyen szuper ez az ovi, a szemünkben látják, mit gondolunk. Amitől pedig még anya is fél, az csak félelmetes lehet.
Ha van rá mód, bízzuk egy kicsit másra a gyereket, hogy szokjuk ezt a helyzetet, de ha végképp nem megy ráhangolódni az elválásra, bízzuk a beszoktatást apára, ő könnyebben megoldja ezt a feladatot.
Durvának tűnik, de valóban az a jó megoldás, hogy a reggeli búcsú után, bármennyire sír a gyerek, és bármennyire megszakad is az ember szíve, határozottan távozunk az oviból. Nem jó többször visszamenni, vigasztalgatni, mert ezzel csak elodázzuk az elválást.
Ne csapjuk be a gyereket, akkor menjünk érte, amikorra ígértük.
* Amikor én ovis voltam
Beszélgessetek az oviról, milyen voltál ovisnak, esetleg előkerülhetnek régi fotók is. A gyerekek nagyon rá tudnak csodálkozni, hogy anya és apa is volt gyerek. Persze csak a szép emlékek kerüljenek elő, a gyerekkori sérelmek, félelmek elmesélésének nincs most itt az ideje.
* Ismerkedés az óvodával és az óvó nénivel
Érdemes elmenni az oviba, megnézni az ovi épületet, az ovi udvarát. Lehetőség van rá, hogy még a szoktatás előtt találkozzunk az óvó nénivel, meséljünk róla kicsit a gyereknek. Tegyünk egy kellemes sétát az óvoda környékén, ismerjük meg az oda vezető utat, és közben sokat beszélgessünk arról, mit jelent ovisnak lenni, mi vár a gyerekre az oviban.
* Napirend, lefekvés
Megkönnyíti az ovikezdést, ha a napirendet kicsit már az ovihoz igazítjuk. Nagyon fontos, hogy a gyerek kialudja magát.
Ha a gyerek nem alszik eleget, akkor az értelmi életkorát jelentősen visszavetheti, ráadásul nagyon nyűgös is, ami még jobban megnehezíti a beszoktatást.
Könyvek, mesék
Beszélgessünk az óvodáról, az óvodai életről! Ebben nagy segítségünkre lehetnek a kis történeteket feldolgozó óvodai mesék.
Janikovszky Éva: Már óvodás vagyok! Szepes Mária: Pöttyös Panni az óvodában
Kormos István: Vackor az óvodában
Bartos Erika: Anna és Peti - Irány az óvoda
Finy Petra: Az ovi-ügy
Hagyjunk időt a beszélgetésre, gyermek kérdéseinek megválaszolására!